Egy profi, a munkájára igényes fordító az esetek többségében csak az anyanyelvére fordít. „Micsoda? De hát nem attól profi a profi, hogy oda-vissza fordít?” Nem. Hogy is van ez akkor?

Az alapelv

Az alapelv az, hogy a fordító kizárólag az anyanyelvére fordít. Miért? Mert bármilyen szinten is sajátított el egy idegen nyelvet, az számára mindig idegen nyelv marad. Könnyen lehet, hogy az adott nyelven írt szövegek 99,99%-át tökéletesen megérti. Lehet, hogy irtózatos méretű szókincse van, és ismeri a kultúrát. De soha nem lesz képes egy anyanyelvi beszélő fejével gondolkodni. Ha idegen nyelvre fordít, időről időre óhatatlanul becsusszannak ici-picit furán hangzó, esetleg divatjamúlt vagy az adott környezetben nem tökéletesen megfelelő kifejezések. Egy anyanyelvű olvasó ezekben a szövegekben előbb-utóbb megérzi, hogy nem anyanyelvű írta őket.

Nem véletlen, hogy a jó fordító egyik legfontosabb jellemzője az anyanyelv kiváló ismerete, illetve az anyanyelven való kiemelkedő fogalmazási készség.

Az alapelv tehát: egy magyar anyanyelvű angol–magyar fordító kizárólag magyarra fordít.

A racionális kivételek

A fenti alapszabály természetesen nem minden esetben tartható, illetve nem mindig ésszerű betartani. Az ésszerűség pedig fontos dolog, tehát lássuk a kivételeket.

Kivétel természetesen, ha valakinek több anyanyelve van. De ez nem az „anyanyelvi szinten” beszélőkre vonatkozik. Ez arra érvényes, akinek például angol az édesanyja és magyar az édesapja, és már az anyatejjel két kultúrát szívott magába. Aki már gügyögni is két nyelven kezdett, és mindkét országban sok időt töltött. Aki később is gondosan ápolta mindkét anyanyelvét (apanyelvét). Ilyen ember viszonylag kevés van (és köztük még kevesebb, aki végül profi fordító lett).

A második kivétel, ha a fordításnak nem is célja, hogy tökéletes, anyanyelvi minőségű legyen. Ha a cél csak a megértés, a tartalom közvetítése. Tipikus példa egy belső vállalati levelezés a magyarul nem értő igazgatóval, vagy bármilyen belső anyag, amelyet nem publikálásra szánnak. Egy webhely például nem jó példa. Egy használati útmutató sem. Egy profi fordító felelős szakmaiság mellett nem vállalhatja el, hogy ilyeneket idegen nyelvre fordítson.

A harmadik kivétel a szükség. Előfordul, főleg kisebb nyelveknél, hogy az adott szakterületen egyszerűen nincs megfelelő anyanyelvű fordító. Lehetséges például, hogy viszonylag kevés angol anyanyelvű fordító van, aki magyarról fordít, és ért az amerikaifutballhoz. Valószínűleg jóval több magyar anyanyelvű angol–magyar fordító van, mint angol anyanyelvű magyar–angol fordító, így előbbiek között nagyobb eséllyel találunk az amerikaifutballhoz értőt. Ilyen esetben megoldás, ha a szöveget egy magyar fordító fordítja le, majd egy angol anyanyelvű szerkesztő/lektor ellenőrzi (neki már nem kell értenie magyarul). Ez utóbbi nagyon fontos lépés, és publikálásra szánt szövegek esetében semmiképp nem elhagyható, ha igényes munkára vágyunk.

A szomorú valóság

A szomorú valóság nem meglepő. Sok fordító a szakmai felelősséget félredobva vállal idegen nyelvre való fordítást, egyértelműen publikálásra szánt szövegek esetében is. A megrendelő pedig sok esetben nem tudja ellenőrizni a minőséget, mert nem ért az adott nyelven. Amúgy sem valószínű, hogy ezek a fordítók felvilágosítanák a megrendelőket az idegen nyelvre való fordítás alapelvéről. Az eredmény pedig? Például rengeteg magyar céges honlap, amelynek az angol nyelvű változata hemzseg a hibáktól. Ez pedig kizárólag a fordító felelőssége.

A megoldás

Ha ügyfélként mindezzel tisztában van, a megoldás pofonegyszerű. Ha a fordítandó anyagot belső használatra szánja, nincs probléma, keressen egy szimpatikus fordítót, bármilyen is az anyanyelve. Egy jó fordító úgyis remek munkát produkál. Ha publikálásra szánja az anyagot, az első lépés ugyanez. Emellett viszont érdeklődjön a fordítónál, hogyan tudja biztosítani a hibátlan idegen nyelvi minőséget. Sok szakfordító kapcsolatban van egy profi idegen nyelvi szerkesztővel/lektorral, a kettejük munkája pedig megoldást jelenthet az Ön igényeire.