Az ingyenes próbafordítás kérdése megosztja a fordítószakmát. Vannak, akik alkalmazzák, ám sokan nemhogy elvetik, de egyenesen megvetően nyilatkoznak róla. Miért tartom én mégis jó ötletnek?

Az ingyenes próbafordítás koncepciója igen egyszerű. A fordító vállalja, hogy egy rövid (általában legfeljebb fél oldal körüli) szöveg ingyenes lefordításával megmutatja a potenciális ügyfélnek, mit tud. Ha az ügyfélnek tetszik, amit lát, megbízza a fordítót. Ha nem elégedett, az pedig még idejében kiderült. Nincs itt semmi varázslat.

Miért ellenzik akkor sokan?

Ha tömören akarok válaszolni: rosszul értelmezett szakmai büszkeségből. Általában kétféle típusú ellenérv jön elő:

1. A „semmi sincs ingyen” típusú ellenérvek

Nem sétálunk be egy étterembe, hogy ingyen húslevest kérjünk, majd fizetés nélkül távozzunk. Nem kérünk az ügyvédtől próbaválópert, és az orvostól sem próbafoghúzást. Az érvek helytállónak tűnnek, de erősen torzítanak. Rögtön kifejtem, miért.

2. A „ha van elég munkád, nem dolgozol ingyen” típusú ellenérvek

Egy valódi fordító valódi szavai a próbafordításról:  „...az is munka, így ezt fizetés nélkül csak azok vállalják, akik nem kapnak elég munkát. Ennek gyakran az az oka, hogy a munkájuk nem mindig megbízható.” Sajnos az ehhez hasonló (és elnézést a kifejezésért, de) szűklátókörű érvek is gyakran elhangzanak.

Miért jó ötlet mégis az ingyenes próbafordítás?

1. Mert ami nincs ingyen, azt sem muszáj az ügyfélnek állnia

Az ingyenes próbafordítás valójában persze nem ingyenes. Benne van a fordító munkája. Tehát a költségeit a fordító állja. Mi ez akkor?

Egyszerű: termékminta. A költsége pedig marketingköltség.

Igaz, nem kérünk az ügyvédtõl próbaválópert, de egy ingyenes első konzultáció is olyan hallatlan? Ugye, hogy nem. És ugye, hogy örülünk, ha nem zsákbamacskát kell vennünk. A könyvelőmet például pontosan így találtam. Elmentem az egy órás ingyenes tanácsadására, szimpatikus volt, és azóta az ügyfele vagyok.

A legtöbb szoftver is kínál ingyenes próbaverziót. Örülnek ennek a vevők (köztük a fordítók is)? Persze, hogy örülnek.

2. Mert a fordító vállalkozó

A szabadúszó fordító egy vállalkozást működtet. Egy vállalkozás pedig soha nem elégedhet meg a status quóval. El tudjuk képzelni, hogy egy mosóporgyártó leálljon a hirdetéssel, mert már „van elég ügyfele”? Rendben, a fordítónak gátat szab a napi kapacitása, és nem tud felhúzni egy újabb gyárat. De ki ne akarná egyre növelni az árait? Erre pedig egyetlen biztos mód van: ha túlkereslet van a szolgáltatásainkra. Ezért nem szabad egy pillanatra sem leállni a marketing-erőfeszítésekkel.

Hogy csak az vállalna ingyen próbafordítást, akinek nem elég jó minőségű a munkája? Ez éppen fordítva van. Gondoljunk csak bele.

Ha egy fordító rossz minőségben dolgozik, és ezt ingyen bárkinek meg is mutatja, nem vár rá sok megbízás. Így nem is maradhat sokáig fordító. Aki ingyen próbafordítást kínál, az van annyira magabiztos a képességeiben, hogy tudja: a potenciális ügyfél nem fog csalódni, és nagy valószínűséggel válik majd valódi ügyféllé.

+1 gondolat (teljesen ingyen)

Általános fordítói félelem, hogy egy nagyobb fordítást feldarabolva kiadnak „próbafordításra” sok fordítónak, így kihasználva őket. Erre egy párhuzammal válaszolok.

Ha valaki a bevásárlóközpontban ebéd gyanánt standról standra járva habzsolja a termékmintákat, de esze ágában sincs semmit venni, az kijátssza a rendszert? Teljes mértékben. Különösebben érdekli ez a mintát kínáló cégeket? Aligha. Előfordul az ilyen, de elenyésző. Belekalkulálták a marketingkiadásokba.

Miért kezeljem a potenciális ügyfeleimet eleve ellenségként? Az érdeklődők 99,99%-a nem akar átverni, nem akar kihasználni.

Én pedig cserébe nem árulok nekik zsákbamacskát, nem a levegőbe beszélek. Szívesen megmutatom, mit tudok.