Mi alapján áraz egy fordító? Oldalak, sorok, szavak, karakterek, célszöveg, forrásszöveg; számtalan variáció létezik, a vevő pedig sokszor nehezen igazodik el. A különböző árazási gyakorlatokat foglalom most össze, előnyökkel és hátrányokkal.

A fordítások árazásának általában két dimenziója van: az alapja lehet az eredeti vagy a lefordított szöveg, illetve a szöveg egy adott egysége (karakter, szó stb.).

Célszöveg vagy forrásszöveg?

Sok iroda és fordító szereti a kész fordítás alapján megállapítani a végső árat. Ennek az egyik indoka, hogy csak a projekt végeztével látják, konkrétan mennyi (pl. karakterekben kifejezett) munka volt vele. Az első gond ezzel a gyakorlattal az, hogy terjengősségre ösztönzi a fordítót. Minél hosszabb a szöveg, annál több a pénz. Holott a szakfordítás egyik alapelve éppen a minél tömörebb kifejezésmód (a jelentés teljes visszaadása mellett persze). A második gond sem elhanyagolható: a megbízó csak hozzávetőleges árat kap a projekt kezdetén, a pontos összeg meglepetés.

Sokkal tisztább gyakorlat már a legelején pontos árat adni, az eredeti szöveg terjedelme alapján. Az ügyfél így pontosan tervezhet, a fordító pedig csakis a minőségben érdekelt.

Az árazás alapegysége

Karakterek, szavak, sorok, oldalak. Ezek a legelterjedtebb alapegységek. Lássuk őket egyenként.

Karakter- vagy leütésalapú árazás

Jó közelítéssel becsülhető vele a befektetett munka mennyisége, igen népszerű gyakorlat a fordítók körében, viszont az ügyfél szempontjából egy kicsit problémás. Ez főleg abból fakad, hogy a legtöbb fordítónál a szóközök is leütésnek számítanak. „Miért kellene az üres helyekért is fizetnem?” – kérdezi gyakran az ügyfél. „Akkor majd leadom a fordítást szóközök nélkül.” – bosszankodik magában ilyenkor a fordító. Ez a rossz szájíz pedig egyik félnek sem jó. (A helyzetet csak fokozza, ha a célnyelvi leütések jelentik az alapot.) Nem egyszerűbb eleve olyan módszert választani, amely nem hordozza magában a konfliktus lehetőségét?

Szóalapú árazás

Egy dokumentum szavainak a száma megfogható és vitathatatlan kategória. Igen elterjedt módszer ez is, többek között az egyértelműségének köszönhetően. A szavak száma is legalább olyan jó közelítést ad a munkamennyiségre, mint a leütések száma (ha 1000 szó lefordítása x ideig tart, 2000 szóé 2x ideig), ám nélkülözi annak ellentmondásosságát.

Sorok vagy oldalak alapján való árazás

Ezt a kér módszert együtt kezelem, mivel ugyanaz a lényegi probléma van velük. Egy szöveg sorainak vagy oldalainak száma semmit nem mond a valódi terjedelemről. Léteznek keskeny margós, 10-es betűmérettel írt dokumentumok, de ugyanígy széles margós, óriási betűket használó írások is. Abszurd lenne két ilyen szövegre ugyanazt a soronkénti vagy oldalankénti árat megadni.

Ezt a fordítók is felismerik, ezért az elterjedt gyakorlat szerint (többek között a betűmérettel való költségcsökkentési célú trükközés kivédése érdekében) az árajánlatukban a sorok vagy oldalak egységára mellett megadják azt is, hány szó számít egy sornak vagy oldalnak. Mi történik tehát? Végső soron szavak alapján áraznak. Mi értelme akkor egy haszontalan közbenső kategóriával bonyolítani az ügyfél életét?

Mi a legjobb?

Mindezek alapján én egyértelműen a forrásnyelvi szavak alapján történő árazás mellett vagyok. Az ügyfél így pontos árajánlatot kap, nincsenek meglepetések, és nem kell „üres helyekért” fizetnie. Mindenki boldog.

Egy kis fogódzó

Végezetül egy kis segítség az átváltáshoz, a különböző ajánlatok könnyebb összehasonlíthatósága érdekében. Egy átlagos angol szó 5 karakterből áll, egy átlagos magyar szó pedig 6,5 karakterből. A sorok és oldalak szószámára számos szabvány létezik. Laza becsléssel egy átlagos teleírt oldal 350-450 szó, illetve 30–40 sor.